*Van az egyik véglet: jól gyógyítható, az életkilátásokat nem vagy alig korlátozó betegség esetében nyilvánvaló érdeke lesz, hogy a beteg minél előbb és minél teljesebb értékűen felgyógyuljon. A másik véglet viszont egy halála előtti időszakban lévő ember, aki visszatérően kórházi kezelésekre szorul, drága vizsgálatokat és kezeléseket kell elvégezni nála. Nos itt semmiféle üzleti érdek nem fűződik ahhoz, hogy az ő élettartamát meghosszabbítsa. A számok nyelvére lefordítva, amíg egészségesek vagy nem nagyon betegek vagyunk, addig kedves hozzánk a biztosító, életünk alkonyán, főként a legutolsó évben viszont aligha.

* Sajnos tévedsz. A halálunk előtti utolsó évben a ránk jutó egészségügyi kiadás 80%-t köljük. Tehát nem 74 jó év aránylik az 1 rosszhoz. Hanem 20%-nyi költség a 80%-hoz.

*Várj, van ennek más következménye is. Te most egy egészséges fiatal vagy. Érdeklődöbb az átlagnál, rendszeresen olvasol újságot, véleményed van. Befolyással vagy a környezetedre. Rád érdemes mondjuk 20%-kal többet költeni mint eddig. Mondjuk nem 74 éves korodig, de 55-60 éves korodig. Ajánlok Neked szűrővizsgálatokat, kedvesen invitállak biztosítói nyílt napokra együtt sportolni a családoddal. Hozd a gyerekedet. Kap tőlünk cukormentes Barbie-rágót, Te meg egy éves ingyen uszodabérletet. Viszont egy 75 éves daganatos betegnek eggyel kevesebb kemoterápiás ciklust adok.

*Rád költök néhány évig összesen 200.000 Ft-tal többet, mint eddig. Ez érzékelhető, jelentős summa. Törődtem Veled. Kelted a jóhíremet. Baráti társaságban együtt nevetgéltek majd a több-biztosítós üzleti rendszert hajdan ellenzőkön. Kommunista csökevényeknek, elmegyógyintézetbe zárandó közellenségnek nevezitek őket. Közben pedig megspóroltam 300.000 Ft-ot egy nagyapán. Elvettem tőle 3 hónapot, amit a gyermekeivel, az unokáival tölthetett volna, betegségéhez képest emberi méltóságát megőrizve. A nagyapa aligha fog panaszkodni. Egyrészt fogalma sem lesz arról, s családtagjainak sem, hogy három szép hónapot nyerhetett volna.

Mi az egyenlegem? Nyertem 100.000 Ft-ot. Megnyertem egy fiatal, a környezetét befolyásolni képes ember jóindulatát, miközben semmit sem vesztettem a három hónappal hamarabb meghaló nagyapán.

*Bocsánat, hogy közbevágok, de van még egy csavar ebben az elképzelt történetben. A fiatal ember és a nagyapa ugyanaz a személy. Te. Vagy a testvéred, barátod, szomszédod.

*Van egy kis bökkenő. Tételezzük fel, hogy van racionalitás abban, amit mondasz. A gyakorlatban ez csak úgy valósulhat meg, hogy a ma haldoklójától akarsz elvenni 300.000 Ft-ot azért, hogy Te a következő húsz évben nyerjél 200.000-t. Ez minimum necces.

*Kérdezd mg erről a ma öregjeit, akiken spórolni akarsz. De ne felejtsd el elmondani, hogy az ő nettó veszteségük 300.000 Ft, míg a Tied csak 100.000 Ft.

*Elviekben teljesen reális e felvetés. Elképzelhető, hogy a társadalom egésze konszenzusra juthat ebben a kérdésben. S anélkül, hogy a ma időseivel szemben méltánytalan lenne, a közép- és fiatal generáció számára választási lehetőséget biztosít.

*Arra gondolsz, hogy egy biztosító menedzsmentje profit-érdekből megrövidíti a ma haldoklóit, a tőlük elvett pénz egy részéből pedig megvásárolja a középgenerációt. Ezt nevezed Te, megoldásnak?!

Tudod, mit mára befejeztem a beszélgetést!